2018. február 11.

Veterán bloggerek kérdőíve

Sziasztok!


Ha valakiben felmerül a kérdés, hogy "miért töltöd ki, amikor csak január óta üzemel a blogod", azt teljességgel megértem. Azok az olvasóim, akik csak ezen a blogon kezdtek el követni, nem tudhatnak semmit a blogos múltamról. De talán ezzel a taggel egy kicsit közelebb jutnak hozzám ők is. A taget DaremoLia és Amy oldalán láttam. Vágjunk is bele! :)


Hány éve blogolsz?
Ha csak a Blogspoton eltöltött időt nézzük, akkor nyolc éve. A Blogol.hu-s éveket inkább már nem számolom bele.

Tartottál valaha hosszabb szünetet a blogolásban?
Eddig kétszer vonultam el több hónapos szünetre: egyszer 2015 nyarán, másodszor pedig 2017 nyarán. Mindkét esetben új névvel tértem vissza.

Mindig ugyanezt a nevet használtad?
Már legalább húsz nevem volt, és a legtöbbjük nem tartott sokáig. Most csak azokat sorolom fel, amikre emlékszem: Frida, Leah Carter, Leah Hope Eastbrook, Lia Searson, Lia, Lyra Corvus. Mindegyiknek megvan a maga története, de ha elkezdem mesélni, lemegy a holnapi nap is.

Mindig ugyanezen a címen blogoltál?
Mivel rengeteg személyes blogom volt már, a válaszom nem. Amikre így kapásból emlékszem: My life as Frida, Finally Weekend, Hangjegyekből szőtt álmok, Pennahercegnő, Sempre da Capo. A történeteim esetében sokkal állandóbbak voltak a címek, bár ott is előfordult néhány változás (Álomtól aranyig - Álmok a jégen, Svédország emlékei - Jeges Észak - Sarki fény - Láthatatlan húrok, A vér kötelez - Halálos rúnák).

2018. február 10.

Melyik filmeket várom 2018-ban?

Sziasztok!


Aki régóta ismer, pontosan tudja, hogy nagy filmes vagyok, és 2018 is tartogat sok-sok érdekességet a számomra. A moziba járás nem az erősségem (ezért is nem érzem annyira gáznak, hogy az első négy film bemutatójáról már jócskán lekéstem), inkább otthon, interneten nézem a filmeket valami rágcsa és egy bögre meleg tea kíséretében, bekuckózva a takaró alá.
A lista elég vegyesre sikerült: van benne horror, thriller, dráma, akció, sci-fi, komédia, vígjáték, kalandfilm és fantasy is. Extra hosszú lesz, szóval készüljetek fel!


Insidious: Az utolsó kulcs (Insidious: Chapter 4)
kanadai-amerikai horror
Hazai premier: január 4.

Elise Reiner a sötétség elleni harcra tette fel az életét. A paranormális ügyeket vizsgáló, látnoki képességű asszony tudja, hogy ahányszor szembefordul a világunkba átjutó démonokkal, annyiszor csökken az életereje, míg végül semmi sem marad belőle, és ő meghal - de legalább megvédte azokat, akik a segítségére szorultak.
Ez a történet ismét a Gonosz elleni harc frontvonalába vezeti vissza nézőit, méghozzá abba a házba, amelyről a szelleműző csapat biztosan nem sejtette, hogy egyszer az útjukba akad: Elise szülőházába.
Amikor egy kétségbeesett férfi hívja őket, a szemük se rebben. Ám amikor elárulja, hogy hol dúlják fel ártó jelenések egy békés család otthonát, Elise megrémül: hiszen abban a házban töltötte nehéz gyerekkorát, és most szembe kell néznie a szellemek mellet a múltjával is.
Ő és a társai is érzik, hogy ha vállalják a megbízást, bezárul a kör, és ez az eset mindannyijuk számára az utolsó lehet. Hiszen a kezdet egyben a vég is - a rájuk váró démon mindig is tudta, hogy egyszer viszontlátja még Elise-t, és egy eget-földet megrázó küzdelem során leszámolhat vele.


Az Insidious első részével nem sokkal a megjelenése után találkoztam, a legjobb barátnőmmel néztük meg. Eléggé tetszett, mert imádom a szellemes horrorfilmeket, és ez még abba a kategóriába tartozik, ami "elviselhetően mű". Kicsit szürreális, ahogy a gyerek kilép a testéből, ugyanakkor a készítőknek egy olyan túlvilágot sikerült létrehozniuk, ami eléggé hátborzongató és különleges egyben. A második részét is szerettem, annak ellenére, hogy az jóval félelmetesebb lett, a harmadik valamiért kevésbé jött be. De kíváncsi vagyok, mit tudnak még kihozni ebből a témából.


2018. február 3.

Bundás barát tag #2

Sziasztok!


Nos, mint már korábban ígértem, meghoztam a Kisállat tag második részét. Most egy cicula kerül reflektorfénybe, az én kis dagi, már-már folyékony halmazállapotú zsírmacskám, vagy ha úgy tetszik, gömbcicám. Remélem nektek is annyira tetszik, mint nekem. :)

Fárasztó ám folyton cukinak lenni!
Milyen kisállatod van?
Macska. Mi más? De tényleg, imádom a kis szőrös dagit, aki egy akkora egyéniség, hogy nem lehet nem észrevenni. Hároméves korom óta mindig van legalább két macskája a családnak - volt, hogy egyszerre öt boldogított minket. Mára már csupán két egyedből áll az állomány, de velük is pont elég probléma van - főleg, amikor egymást ölik.

Mi a neve?
Öcsi. Mivel még csak pár hetes volt, mikor hozzánk került, és a macskáknál nehezebb megállapítani, milyen nemű a kis drága, rosszat választottunk. Olyan fiús volt az egész macska, pedig lány. Természetesen ő is kapott egy csomó másik becenevet, mint például Maci, Duni (a Dundiból jött), Cicula és Zsírmacska. Ezek közül a Maci a személyes kedvencem, általában így is szólítom. Bár kétségtelen, hogy az utolsó a legfantáziadúsabb. Egy macskás csoportban kapta ezt a becenevet, és az a vicc, hogy tényleg illik rá. Fruzsi azt mondta rá, hogy ez a macska már folyékony halmazállapotú.

2018. február 2.

ALLIN award

Sziasztok!


Hú, annyira örülök, hogy megint itt lehetek, és végre vége a hétnek. Nagyon húzós volt az elmúlt pár nap a meghallgatások miatt - amik nem sikerültek annyira rosszul, de erről majd később -, hanem az utazás miatt is. Nem nagy távolságokról beszélek, de azért egy 30 kilós bőröndöt több órán keresztül magad után rángatni nem éppen felemelő érzés - főleg, ha nem forog az egyik kereke, és fel kell emelni a vonaton a polcszerű izére, hogy el lehessen férni a fülkében. Na mindegy, most nem ezért vagyok itt.

Nagyon meglepődtem, amikor a chatben megláttam, hogy Gréti megajándékozott egy díjjal. A blog még csak egy hónapja van jelen az éterben (arról meg ne is beszéljünk, hogy mennyire elhanyagoltam ezalatt), és máris kap egy díjat? Természetesen nagyon jól esett, még egyszer köszönöm szépen, hogy gondoltál rám. Én is továbbítanám egy kedves bloggerinának, aki nem más, mint Thea.